-
1 θῡμός
θῡμός, ὁ (ϑύω, Plat. Crat. 419 e ἀπὸ τῆς ϑύσεως καὶ ζέσεως τῆς ψυχῆς), die aufwallende, sich bewegende Lebenskraft; – 1) Leben, Lebenskraft, Lebensfülle, deren Sitz in der Brust, στῆϑος, u. bestimmter im Zwerchfell, φρένες ist; ϑυμὸν ἀποπνείων, das Leben aushauchend, Il. 4, 524. 13, 654; τὸν μὲν λίπε ϑυμός, ihn verließ das Leben, 4, 470; λίπε δ' ὀστέα ϑυμός 12, 386; auch von Ochsen, Od. 4, 140; ϑυμὸς ῷχετ' ἀπὸ μελέων Il. 13, 671; ἐξαίνυτο ϑυμόν, er raubte das Leben, 4, 531; ἄμφω ϑυμὸν ἀπηύρα 6, 17; μή τις ἐκ ϑυμὸν ἕλοιτο 17, 17; ῥεϑέων ἐκ ϑυμὸν ἕληται 5, 317; μή σε βάλω, ἀπὸ δὲ μελιηδέα ϑυμὸν ἕλωμαι, das süße Leben dir nehme, 22, 68; auch von Thieren, 12, 180; εἵως φίλον ὤλεσε ϑυμόν, bis er das Leben verlor, 11, 342; αὐτὸς δ' ὤλεσε ϑυμὸν ὑφ' Ἕκτορος 17, 616; ὀλίγος δ' ἔτι ϑυμὸς ἐνῆεν 1, 593; ϑυμοῦ δευομένους, des Lebenshauches ermangelnd, von Thieren, 3, 294; μόγις δ' ἐςαγείρετο ϑυμόν, er sammelte die Lebensgeister, kam wieder zu sich, 21, 417, wie ἐς φρένα ϑυμὸς ἀγέρϑη, der Geist sammelte sich wieder in das Zwerchfell, 22, 475, u. ἄψοῤῥόν οἱ ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἀγέρϑη 4, 152; vom Pferde ἀπὸ δ' ἔπτατο ϑυμός 16, 469; vom Hirsche Od. 10, 163; von der Taube ὠκὺς δ' ἐκ μελέων ϑυμὸς πτάτο Il. 23, 880. Seltner mit ψυχή verbunden, wie ϑυμοῦ καὶ ψυχῆς κεκαδών Il. 11, 334. Vgl. noch βέλος δ' ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα, der Wurf betäubte ihn noch, 14, 439. Selten so bei den Folgdn; οὕτω τὸν αὑτοῠ ϑυμὸν ὁρμαίνει πεσών, von Agamemnon, der im Sterben ist, Aesch. Ag. 1361. Bei Eur. Bacch. 621 ist ϑυμὸν ἐκπνέων, ἱδρῶτα σώματος στάζων ἄπο vom lebhaften Athem bei der Anstrengung zu verstehen; Rhes. 786 αἱ (ἵπποι) ἔρεγκον ἐξ ἀντηρίδων ϑυμόν. – Der Lebensmuth u. die frische Kraft wird durch Anstrengung geschwächt; dah. τείρετο δ' ἀνδρῶν ϑυμὸς ὑπ' εἰρεσίης, ihre Seele wurde matt, Od. 10, 78; ἐν δέ τε ϑυμὸς τείρεϑ' ὁμοῦ καμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ Il. 17, 744. – Wie aber der Athem schneller u. hörbarer wird bei heftigen Gemüthsbewegungen, πάτασσε δὲ ϑυμὸς ἑκάστου νίκης ἱεμένων Il. 23, 370, vgl. 7, 216 (wir sagen: das Herz schlug ihnen), so bedeutet ϑυμός – 21 die auch sinnlich wahrnehmbare Begierde, die Aeußerung des Begehrungsvermögens u. des Willens, zunächst – a) Verlangen, Trieb, Neigung; nach Speise u. Trank; πιέειν ὅτε ϑυμὸς ἀνώγοι Il. 4, 263; ἔπιόν ϑ' ὅσον ἤϑελε ϑυμός 9, 117; οὐδέ τι ϑυμὸς ἐδεύετο δαιτὸς ἐΐσης 1, 468; πλησάμενος δ' ἄρα ϑυμὸν ἐδητύος ἠδὲ ποτῆτος Od. 17, 603; ἤραρε ϑυμὸν ἐδωδῇ 14, 111; ἄδος τέ μιν ἵκετο ϑυμόν Il. I1, 88. Sehr geläufig sind die Vrbdgn ϑυμὸς ἐποτρύνει καὶ ἀνώγει, Il. 6, 439, βαλέειν δέ ἑ ϑυμὸς ἄνωγεν, 8, 322, das Herz trieb ihn zu schießen, τά με ϑυμὸς ἐνὶ στή-ϑεσσι κελεύει, 7, 68, κραδίη καὶ ϑυμὸς κελεύει, 13, 784, ἵετο ϑυμῷ, 2, 589, βαλέειν δέ ἑ ἵετο ϑυμός, 8, 301, οἷ ϑυμὸς ἐβούλετο, 15, 596, εἴ τοι ϑυμὸς ἐπέσσυται, 10, 173, ϑυμὸς ἐφορμᾶται πολεμίζειν, 13, 73, Σαρπηδόνα ϑυμὸς ἀνῆκεν τεῖχος ἐπαΐξαι, 12, 307; vom Löwen κέλεται δέ ἑ ϑυμός 12, 300; – ᾡ ϑυμῷ εἴξας ἐμίγη φιλότητι, seiner Neigung nachgebend, Il. 9, 594; ἀέκοντί γε ϑυμῷ 4, 43. – Pind. ϑυμὸς ὀτρύνει, ὥρμαινε, OI. 3, 26. 40, ϑυμῷ ἐϑέλων I. 5, 40; κλαῦσαι ὅσον μοι ϑυμὸς ἡδονὴν φέρει, soviel ich will, Soph. El. 278; ϑυμῷ βουλόμενοι, von Herzen wünschend, Her. 5, 49, der auch vrbdí ἤ σφι ϑυμὸς ἐγένετο ϑεήσασϑαι τὸν πόλεμον, sie bekamen Luft, 8, 116; vgl. ὠνέεσϑαι τῶν φορτίων τῶν σφι ἦν ϑυμὸς μάλιστα 1, 1; ἀπελαύνετε ὅποι ὑμῖν ϑυμός Xen. Cyr. 3, 1, 37. – b) Muth, der sich auch durch lebhaftes Athmen äußert, als besondere Thätigkeit der Lebenskraft erscheint, vgl. σφῶϊν δ' ἐν γούνεσσι βαλῶ μένος ἠδ' ἐνὶ ϑυμῷ Il. 17, 451; μένεος δ' ἐμπλήσατο ϑυμὸν ἀγρίου 22, 312; ϑυμὸς ἄναλκις 16, 355; ὤτρυνε μένος καὶ ϑυμός 20, 174; ϑυμὸν λαμβάνω, Muth fassen, Od. 10, 461; ἵππος δ' ἐν τοῖσι δεινοῖς ϑυμὸν οὐκ ἀπώλεσεν, verlor den Muth nicht in der Gefahr, Soph. El. 26; ϑυμὸς ἀμυνίας Ar. Equ. 568; ϑυμὸν ἔχε ἀγαϑόν, habe guten Muth, Her. 1, 120; Sp., wie Luc. Hermot. 4; φρονήματος καὶ ϑυμοῦ ἐμπίπλαται καὶ ἀνδρειότερος γίγνεται αὐτὸς αὑτοῦ Plat. Rep. III, 411 c, vgl. II, 357 b; ἴωμεν ῥώμῃ καὶ ϑυμῷ ἐπὶ τοὺς πολεμίους Xen. Cyr. 4, 2, 21; auch ϑυμοὶ κυνῶν, Plut. Symp. 5, 7, 5; nach Plat. defin. 415 e ὁρμὴ βίαιος ἄνευ λογισμοῦ. – c) Zornmuth, Zorn; δάμασον ϑυμὸν μέγαν, bändige, mäßige deinen Zorn, Il. 9, 496; ϑυμὸς δὲ μέγας ἐστὶ βασιλῆος 2, 196; vgl. μάλα ϑυμὸν χολώϑη, er wurde zornig im Herzen, 4, 494, ϑυμὸν ἐχώσατο 16, 616, νεμεσίζεσϑαι ἐνὶ ϑυμῷ 17, 254, ἀπειλήσω τόγε ϑυμῷ 15, 212. So ϑυμὸς ὀξύς Soph. O. C. 1195; ϑυμὸς δὲ κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων Eur. Med. 1047; ϑυμὸν δσκών, den Grimm verbeißend, Ar. Nubb. 1351; ὶν' ἐγὼ γελάσω καὶ τὸν ϑυμὸν κατάϑωμαι Vesp. 567, u. meinen Unwillen unterdrücke; σχάσον ϑυμοῦ πνοάς Eur. Phoen. 457; ϑυμὸν ἐπανάγειν Her. 7, 160; οἱ λογισμῷ ἐλάχιστα χρώμενοι ϑυμῷ πλεῖστον ἐς ἔργον καϑίστανται Thuc. 2, 11; ὀργῆς καὶ ϑυμοῦ μεστοί Isocr. 12, 81; οἱ τῷ ϑυμῷ πραχϑέντες φόνοι Plat. Legg. IX, 867 b; τοῖς ϑυμοῖς καὶ ταῖς ὀργαῖς Phil. 47 e; ϑυμῷ μᾶλλον ἢ λογισμῷ Pol. 2, 35, 3; Sp., ὀργῇ καὶ ϑυμῷ χρώμενος Hdn. 8, 4, 1, εὐϑὺς ἐξέῤῥηξε τὴν ὀργὴν καὶ τὸν ϑυμὸν ἐξέχεε Luc. de calumn. 23. Von Pferden, Xen. Hipp. 9, 2. – d) übh. Empfindung, Gefühl, wo wir gew. Herz sagen; von der Freude, χαίρω ϑυμῷ Il. 14, 156, γήϑησε δὲ ϑυμῷ 7, 189, Αἰνείᾳ ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι γεγήϑει 13, 494, γηϑήσειν κατὰ ϑυμόν 13, 416; Trauer, ἄχνυτο δέ σφιν ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσι 14, 39, ἀκαχίζω ϑυμῷ 6, 486; vgl. κῆρ ἄχνυται ἐν ϑυμῷ 6, 524, ὀδύρεο σὸν κατὰ ϑυμόν 24, 549, ἄχος κραδίην καὶ ϑυμὸν ἱκάνει 1, 17; Furcht, δέος ἔμπεσε ϑυμῷ 17, 625, δεῖσε δ' ὅγ' ἐν ϑυμῷ 8, 138; Unwillen erregen, τῇ δ' ἄρα ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ὄρινεν 3, 395; Mitleid erregen, rühren, 24, 467; Hoffnung, οἷ ϑυμὸς ἐέλπετο 12, 407, Τρωσὶν δ' ἔλπετο ϑυμὸς ἐνὶ στήϑεσσιν ἑκάστου 15, 701, ἔλπετο ϑυμῷ 17, 404, οὐκ ἔλπετο ὃν κατὰ ϑυμόν 13, 8; – ϑυμὸν ἔϑελξε Il. 15, 321; die Neigung gewinnen, besänftigen, ἐμῷ κεχαρισμένε ϑυμῷ, meinem Herzen, 5, 243; ἐγὼ τὴν ἐκ ϑυμοῦ φίλεον, von Herzen lieben, 9, 343; ἀπὸ ϑυμοῦ εἶναι, vom Herzen fern, nicht geliebt sein, 1, 562; ἐκ ϑυμοῦ πίπτειν, aus dem Herzen fallen, ihm verhaßt werden, 23, 595; vgl. ἔρωτι ϑυμὸν ἐκπλαγεῖσα Eur. Med. 8; ϑυμὸς πρόφρων, ἵλαος, Il. 8, 39. 19, 178, ἀπηνής Od. 23, 97, νηλεής II. 19, 229, σιδήρεος 22, 357, ἄπιστος 23, 72; σιδηρόφρων Aesch. Spt. 52; γελανής, ἀταλός, Pind. P. 4, 181 N. 7, 92; ὑψηλόφρων Eur. I. A. 919. – 31 Gesinnung, Sinn; ἕνα φρεσὶ ϑυμὸν ἔχοντες Il. 15, 710; τόνδε νόον καὶ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔχοντες 4, 309; ἶσον ϑυμὸν ἔχοντες, gleiche Gesinnung hegend, 17, 720; auch von Ochsen, 13, 704, vgl. οὐδὲ λύκοι τε καὶ ἄρνες ὁμόφρονα ϑυμὸν ἔχουσιν 22, 263; δόκησε δ' ἄρα σφίσι ϑυμὸς ἃς ἔμεν, so dünkte ihnen ums Herz, zu Muthe zu sein, Od. 10, 415; vgl. noch αἰδῶ ϑέσϑ' ἐνὶ ϑυμῷ Il. 15, 561. – 41 Gedanke, Erwägung; ἕτερός με ϑυμὸς ἔρυκε, ein anderer Entschluß hielt mich zurück, Od. 9, 302; ἥδε δέ οἱ κατὰ ϑυμὸν ἀρίστη φαίνετο βουλή Il. 2, 5; φράζετο ϑυμῷ 16, 646; ἐν ϑυμῷ δ' ἐβάλοντο ἔπος, sie überlegten es, 15, 566; Aesch. τοὺς ἐμοὺς λόγους ϑυμῷ βάλε Prom. 708; μή νυν ἔτ' αὐτῶν μηδὲν ἐς ϑυμὸν βάλῃς Soph. O. R. 975; οὐδέ γ' ἐς ϑυμὸν φέρω, ich bringe ihn mir nicht in die Gedanken, kann mich seiner nicht erinnern, El. 1347; – σύνϑετο ϑυμῷ βουλήν Il. 7, 44; ὃς σάφα ϑυμῷ εἰδείη τεράων 12, 228; ᾔδεε γὰρ κατὰ ϑυμόν 2, 409; οἶδα κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν 4, 163; οὐδ' ἃς τοῦ ϑυμὸν ἐνὶ στήϑεσσιν ἔπειϑον 9, 587. – Nach Homer herrscht die Bdtg des Begehrungsvermögens, Willens vor, gew. mit der Nebenbdtg des heftig Erregten.
-
2 θῡμός
θῡμός, ὁ, die aufwallende, sich bewegende Lebenskraft; (1) Leben, Lebenskraft, Lebensfülle, deren Sitz in der Brust, στῆϑος, u. bestimmter im Zwerchfell, φρένες ist; ϑυμὸν ἀποπνείων, das Leben aushauchend; τὸν μὲν λίπε ϑυμός, ihn verließ das Leben; ἐξαίνυτο ϑυμόν, er raubte das Leben; μή σε βάλω, ἀπὸ δὲ μελιηδέα ϑυμὸν ἕλωμαι, das süße Leben dir nehme; εἵως φίλον ὤλεσε ϑυμόν, bis er das Leben verlor; ϑυμοῦ δευομένους, des Lebenshauches ermangelnd; μόγις δ' ἐςαγείρετο ϑυμόν, er sammelte die Lebensgeister, kam wieder zu sich; ἐς φρένα ϑυμὸς ἀγέρϑη, der Geist sammelte sich wieder in das Zwerchfell; βέλος δ' ἔτι ϑυμὸν ἐδάμνα, der Wurf betäubte ihn noch; οὕτω τὸν αὑτοῠ ϑυμὸν ὁρμαίνει πεσών, von Agamemnon, der im Sterben ist; ϑυμὸν ἐκπνέων, ἱδρῶτα σώματος στάζων ἄπο vom lebhaften Atem bei der Anstrengung zu verstehen. Der Lebensmut u. die frische Kraft wird durch Anstrengung geschwächt; dah. τείρετο δ' ἀνδρῶν ϑυμὸς ὑπ' εἰρεσίης, ihre Seele wurde matt. Wie aber der Atem schneller u. hörbarer wird bei heftigen Gemütsbewegungen, πάτασσε δὲ ϑυμὸς ἑκάστου νίκης ἱεμένων (wir sagen: das Herz schlug ihnen), so bedeutet ϑυμός (2) die auch sinnlich wahrnehmbare Begierde, die Äußerung des Begehrungsvermögens u. des Willens, zunächst, (a) Verlangen, Trieb, Neigung; nach Speise u. Trank; βαλέειν δέ ἑ ϑυμὸς ἄνωγεν, das Herz trieb ihn zu schießen; ᾡ ϑυμῷ εἴξας ἐμίγη φιλότητι, seiner Neigung nachgebend; κλαῦσαι ὅσον μοι ϑυμὸς ἡδονὴν φέρει, soviel ich will; ϑυμῷ βουλόμενοι, von Herzen wünschend; ἤ σφι ϑυμὸς ἐγένετο ϑεήσασϑαι τὸν πόλεμον, sie bekamen Luft. (b) Mut, der sich auch durch lebhaftes Atmen äußert, als besondere Tätigkeit der Lebenskraft erscheint; ϑυμὸν λαμβάνω, Mut fassen; ἵππος δ' ἐν τοῖσι δεινοῖς ϑυμὸν οὐκ ἀπώλεσεν, verlor den Mut nicht in der Gefahr; ϑυμὸν ἔχε ἀγαϑόν, habe guten Mut. (c) Zornmut, Zorn; δάμασον ϑυμὸν μέγαν, bändige, mäßige deinen Zorn; μάλα ϑυμὸν χολώϑη, er wurde zornig im Herzen; ϑυμὸν δσκών, den Grimm verbeißend; ὶν' ἐγὼ γελάσω καὶ τὸν ϑυμὸν κατάϑωμαι, u. meinen Unwillen unterdrücke. (d) übh. Empfindung, Gefühl, wo wir gew. Herz sagen; von der Freude, Trauer, Furcht; Unwillen erregen; Mitleid erregen, rühren; Hoffnung; die Neigung gewinnen, besänftigen, ἐμῷ κεχαρισμένε ϑυμῷ, meinem Herzen; ἐγὼ τὴν ἐκ ϑυμοῦ φίλεον, von Herzen lieben; ἀπὸ ϑυμοῦ εἶναι, vom Herzen fern, nicht geliebt sein; ἐκ ϑυμοῦ πίπτειν, aus dem Herzen fallen, ihm verhaßt werden. (3) Gesinnung, Sinn; ἶσον ϑυμὸν ἔχοντες, gleiche Gesinnung hegend; δόκησε δ' ἄρα σφίσι ϑυμὸς ἃς ἔμεν, so dünkte ihnen ums Herz, zu Mute zu sein. (4) Gedanke, Erwägung; ἕτερός με ϑυμὸς ἔρυκε, ein anderer Entschluß hielt mich zurück; ἐν ϑυμῷ δ' ἐβάλοντο ἔπος, sie überlegten es; οὐδέ γ' ἐς ϑυμὸν φέρω, ich bringe ihn mir nicht in die Gedanken, kann mich seiner nicht erinnern. Nach Homer herrscht die Bdtg des Begehrungsvermögens, Willens vor, gew. mit der Nebenbdtg des heftig Erregten -
3 θυμός
θῡμός, ὁ,A soul, spirit, as the principle of life, feeling and thought, esp. of strong feeling and passion (rightly derived from θύω (B) by Pl.Cra. 419e ἀπὸ τῆς θύσεως καὶ ζέσεως τῆς ψυχῆς):I in physical sense, breath, life, θ. ἀπηύρα, ἀφελέσθαι, ἐξαίνυσθαι, ὀλέσαι, freq. in Hom., Il.6.17, 5.852, 155, 1.205: c. dupl. acc.,ἄμφω θ. ἀπηύρα 6.17
;ἐπεί κε.. ῥεθέων ἐκ θ. ἕληται 22.68
; λίπε δ' ὀστέα θ. 12.386; ἀπὸ δ' ἔπτατο θ. Od.10.163;ὀλίγος δ' ἔτι θ. ἐνῆεν Il.1.593
;μόγις δ' ἐσαγείρετο θυμόν 21.417
;ἄψορρόν οἱ θ. ἐνὶ στήθεσσιν ἀγέρθη 4.152
;θυμοῦ καὶ ψυχῆς κεκαδών 11.334
; of animals, 3.294, 12.150, etc.: less freq. in Trag., A. Ag. 1388, E.Ba. 620 (troch.).2 spirit, strength,τείρετο δ' ἀνδρῶν θ. ὑπ' εἰρεσίης Od.10.78
;ἐν δέ τε θ. τείρεθ' ὁμοῦ καμάτῳ τε καὶ ἱδρῷ Il.17.744
.3 πάτασσε δὲ θ. ἑκάστου each man's heart beat high, 23.370, cf. 7.216.II soul, as shown by the feelings and passions; and so,1 desire or inclination, esp. desire for meat and drink, appetite,πιέειν ὅτε θ. ἀνώγοι Il.4.263
;πλησάμενος.. θυμὸν ἐδητύος ἠδὲ ποτῆτος Od.17.603
: generally,τά με θ. ἐνὶ στήθεσσι κελεύει Il.7.68
; βαλέειν δέ ἑ ἵετο θ. 8.301;αἲ γάρ με μένος καὶ θ. ἀνείη 22.346
; θ. ἐποτρύνῃ [τινά] Od.9.139; θ. ἐπέσσυταί τινι, ἐφορμᾶται, Il.1.173, 13.73; ἤθελε θυμῷ he wished in his heart or with all his heart, 16.255, 21.65;ἵετο θυμῷ 2.589
; so later θυμῷ βουλόμενοι wishing with all their heart, Hdt. 5.49; [ὄσσα ϝ] οι θ. κε θέλῃ γένεσθαι Sapph.Supp.1.3
;θυμὸς ὥρμα Pi. O.3.25
, cf. 38;θυμὸς ἡδονὴν φέρει S.El. 286
;ὧν ἐρᾷ θυμός Herod.7.61
;τῶν σφι θ. ἦν μάλιστα Hdt.1.1
;ἄλλως σφι θ. ἐγένετο θεήσασθαι τὸν πόλεμον Id.8.116
, etc.: with Verb omitted,σὲ γάρ μοι θῦμος ὔμνην Alc. 5
; ἄρχ' αὐτὸς ὥς σοι θ. S.El. 1319; ὅπου ὑμῖν θ. X.Cyr.3.1.37;βῆξαι θυμός ἐγγίνεται Hp.Prog.8
.2 mind, temper, will, θ. πρόφρων, ἵλαος, Il. 8.39, 9.639; θ. ὑπερφίαλος καὶ ἀπηνής, νηλέα θ. ἔχοντας, σιδήρεος θ., 15.94, 19.229, Od.5.191; ἕνα θ. ἔχειν to be of one mind, Il.15.710, etc.;οὐδὲ λύκοι τε καὶ ἄρνες ὁμόφρονα θ. ἔχουσιν 22.263
;ἕτερος δέ με θ. ἔρυκε Od.9.302
; ἐμὸν θ. ἔπειθεν ib.33;θωπείας κολακικάς, αἳ.. τοὺς θ. ποιοῦσιν κηρίνους Pl.Lg. 633d
.3 spirit, courage, μένος καὶ θ. Il.20.174;θ. ἐνὶ στήθεσσι λαβεῖν Od.10.461
; πᾶσιν δὲ παραὶ ποσὶ κάππεσε θ. Il.15.280; ψῦχρος ἔγεντο θ., of doves, Sapph.16;θ. ἔχειν ἀγαθόν Hdt.1.120
;θ. οὐκ ἀπώλεσεν S.El.26
;ὁ θυμὸς εὐθὺς ἦν Ἀμυνίας Ar.Eq. 570
; ἴωμεν ῥώμῃ καὶ θυμῷ ἐπί .. X.Cyr.4.2.21; : so in Philos., opp. λόγος, ἐπιθυμία, ib. 440b, al., cf. Arist.Pol. 1328a7, 1327b24, Phld.Mus.p.26K., etc.; personified, Passion, Emotion, opp. Λογισμός, Cleanth.Stoic.1.129.4 the seat of anger,χωόμενον κατὰ θυμόν Il.1.429
;νεμεσιζέσθω ἐνὶ θυμῷ 17.254
;θυμὸν ἐχώσατο 16.616
, etc.: hence, anger, wrath,δάμασον θυμόν 9.496
; εἴξας ᾧ θυμῷ ib. 598;θυμὸς μέγας ἐστὶ.. βασιλήων 2.196
;θ. ὀξύς S.OC 1193
;θ. κρείσσων τῶν ἐμῶν βουλευμάτων E.Med. 1079
, etc.; θυμῷ f.l. for θυμοῦ in S.Ant. 718;οἱ τῷ θ. πραχθέντες φόνοι Pl.Lg. 867b
; opp. λογισμός, Th.2.11, etc.; ἐπανάγειν τὸν θ. Hdt.7.160;ἐκτείνειν And.3.31
;καταθέσθαι Ar.V. 567
; ;θυμῷ χρᾶσθαι Hdt.1.137
, al.;ὀργῆς καὶ θυμοῦ μεστοί Isoc.12.81
(so τὴν ὀργὴν καὶ τὸν θ., i.e. the outward manifestation of ὀ., Phld.Ir.p.90W.); of horses, X.Eq. 9.2: pl. (not earlier than Pl., f.l. in S.Aj. 718 (lyr.)), fits of anger, passions,περὶ φόβων τε καὶ θυμῶν Pl.Phlb. 40e
;οἵ τε θ. καὶ αἱ κολάσεις Id.Prt. 323e
, cf. Arist.Rh. 1390a11.5 the heart, as the seat of the emotions, esp. joy or grief, χαῖρε, γήθησε δὲ θυμῷ, Il.14.156, 7.189;θ. ἐνὶ στήθεσσι γεγήθει 13.494
;μιν ἄχος κραδίην καὶ θ. ἵκανεν 2.171
; ἄχνυτο θ. 14.39, etc.; δόκησε δ' ἄρα σφίσι θ. ὣς ἔμεν ὡς εἰ .. they felt as glad at heart as if.., Od.10.415; μηδ' ὀνίαισι δάμνα.. θ. Sapph.1.4; of fear,δέος ἔμπεσε θυμῷ Il.17.625
, cf. 8.138; of love,τὴν ἐκ θυμοῦ φίλεον 9.343
;ἐκ θυμοῦ στέργοισα Theoc.17.130
; ἐμῷ κεχαρισμένε θυμῷ my heart's beloved, Il.5.243; reversely, ἀπὸ θ. μᾶλλον ἐμοὶ ἔσεαι wilt be alien from my heart, 1.562; ἐκ θ. πεσέειν, i.e. to lose thy favour, 23.595;ἔρωτι θυμὸν ἐκπλαγεῖσα E.Med.8
;ἐκ θ. κλαῦσαι Philet. 11
.6 mind, soul, as the seat of thought, ταῦθ' ὥρμαινε κατὰ φρένα καὶ κατὰ θ. Il.1.193, etc.; ᾔδεε γὰρ κατὰ θ. 2.409, cf. 4.163, etc.;φράζετο θυμῷ 16.646
;ἐν θ. ἐβάλοντο ἔπος 15.566
;τοὺς λόγους θυμῷ βάλε A.Pr. 706
;εἰς θ. βαλεῖν τι S.OT 975
; οὐκ ἐς θ. φέρω I bring him not into my mind or thoughts, Id.El. 1347. -
4 ΤΛΑΏ
ΤΛΑΏ, ungebräuchliche Stammform, von der kein praes. vorkommt (vgl. ἀνέχομαι, ὑπομένω u. ä., die es ersetzen); fut. τλήσομαι; aor. ἔτλην, ἔτλαν für ἔτλησαν, Il. 21, 608, τλῆναι, τλῆϑι, τλαῖεν = τλαίησαν, 17, 490; perf., gew. mit Präsensbdtg, τέτληκα, doch auch wirkliches perf., Ar. Plut. 280; davon im plur. synkopirte Formen bei Dichtern, u. sämmtlich mit Präsensbdtg, τέτλαμεν (z. B. Od. 20, 311, wo früher falsch τετλάμεν accentuirt war) u. s. w., imper. τέτλαϑι, τετλάτω, Od. 16, 275, opt. τετλαίην, Il. 9, 373, inf. τετλάναι, bei Hom. τετλάμεν, auch τετλάμεναι, Od. 15, 307, partic., ion. u. ep., τετληώς, ότος, Hom. u. Her., fem. τετληυῖα, Od. 20, 23; nur episch ist der aor. ἐτάλασα, ἐτάλασσα, Il. 17, 166, conj. ταλάσσω, 13, 829. 15, 164, wozu Sp., wie Lycophr. 746, auch das fut. ταλάσσω gebildet haben; – ertragen, auf sich nehmen u. aushalten; von allem Schweren, Mühseligen, Gefährlichen, nie, wie φέρω, von körperlichen Lasten; Hom.; absolut, ἤτοι ἐγὼ μενέω καὶ τλήσομαι, Il. 11, 317; τέτλαϑι, μῆτερ ἐμή, καὶ ἀνάσχεο, 1, 586; τλήσομαι ἐν στήϑεσσιν ἔχων ταλαπενϑέα ϑυμόν, Od. 5, 222; τλήσομαι ἄλγεα πάσχων, 362; oft τετληότι ϑυμῷ, mit standhafter Seele, ausdauerndem, duldendem Gemüthe; auch κραδίη τετληυῖα, 20, 23; c. accus., ἥτις δὴ τέτληκε τόσα, 19, 347; ἔτλην ἀνέρος εὐνήν, Il. 18, 433; ἔτλην δ' οἷ' οὔπω τις ἄλλος, 24, 505; u. bes. c. inf., Etwas unternehmen, über sich gewinnen, od. wagen Etwas zu thun; auch im schlimmen Sinne, sich erdreisten, sich erfrechen; οὔτε λόχονδ' ἰέναι τέτληκας ϑυμῷ, 1, 228; ὅ μευ ἔτλης ἀντίος ἐλϑεῖν, 21, 150; ὃς ἔτλης ἐμεῦ εἵνεκα τείχεος ἐξελϑεῖν, 22, 236; πῶς ἔτλης ἐλϑέμεν οἶος, 24, 519; οὐδέ τις ἔτλη πρὶν πιέειν, πρὶν λεῖψαι ὑπερμενέϊ Κρονίωνι, 7, 480, Keiner wagte es früher zu trinken, mochte früher trinken; μήποτε πενίην ἀνδρὶ τέτλαϑ' ὀνειδίζειν, Hes. O. 720. – So auch Pind. u. Tragg.: οὐκέτι τλάσομαι ψυχᾷ, Pind. P. 3, 41; ἔτλαν πένϑος, I. 6, 37; τλᾶϑι ϑέμεν, P. 4, 276; οἷα χρὴ πάϑη τλῆναι πρὸς Ἥρας τήνδε τὴν νεάνιδα, Aesch. Prom. 706; τλάσομαι τὸ κατϑανεῖν, Ag. 1263; μήτι τλᾷς τὰν ἱκέτιν εἰςιδεῖν, Suppl. 428; πῶς πατρῷα δώματα λιπεῖν ἔτλητε, 322; πῶς ἔτλης σὰς ὄψεις μαρᾶναι, Soph. O. R. 1327, u. öfter; τλῆϑι τὰ μὴ φίλα, Eur. Hec. 1251; τλῆϑι τοὺς σοὺς προςβλέπειν ἔναντίους ἐχϑρούς, Heracl. 943; μὴ τλῇς με προδοῠναι, Alc. 276, u. öfter; οὔπω τέτληκας ἡμῖν φράσαι, Ar. Plut. 280. – In Prosa selten, οὐκέτι ἔτλη εἰς χεῖρας ἐλϑεῖν, Xen. Cyr. 3, 1, 2. – Auch c. partic., καὶ παῖδα γάρ τοι φασὶν Ἀλκμήνης ποτὲ πραϑέντα τλῆναι, Aesch. Ag. 1041; ὅςτε μὴ πρὸς ἁγνὰν σπείρας ἄρουραν ῥίζαν αἱματόεσσαν ἔτλα, Spt. 378.
-
5 επιφερω
(fut. ἐποίσω, aor. 1 ἐπήνεγκα, aor. 2 ἐπήνεγκον; fut. med. ἐποίσομαι, fut. pass. ἐπενεχθήσομαι)1) вносить, приносить(πᾶσι δουλείαν Thuc.; ἀμοιβήν τινι Polyb.)
; med. приносить с собой(πέντε ἡμερῶν σιτία Plut.)
τέν Ξενοφῶντος θυγατέρα ἔλαβεν οὐδὲν ἐπιφερομένην Lys. — он женился на дочери Ксенофонта, которая ничего не принесла с собой (в приданое)2) приносить, причинять, доставлять(λύπας Arst.; ἡδονήν τινά τινι Plut.)
3) возлагать(τῷ νεκρῷ στέφανον Plut.)
4) возлагать на могилу, приносить в жертву усопшим(πάντων ἀπαρχάς Thuc.)
τὰ ἐπιφερόμενα Isocr. — приношения;οἱ ἐποίσοντες Isocr. — те, которые совершат приношения5) прикладывать, прилагать, присваивать, давать(ὄνομά τινι Plat., ἀπό и ἔκ τινος Arst.)
τὸν θυμὸν ἐπί τι ἐ. Arst. — окружать что-л. почетом6) применять, пускать в ход(ἐ. χεῖράς τινι Hom.; τὰ ὅπλα ἐ. τινί Thuc., Xen., Dem.)
πόλεμόν τινι ἐ. Her. — идти войной против кого-л.7) возводить(αἰτίαν τινί Her., Plat.; ἔγκλημά τινι Eur.; ψόγον τινί Thuc.)
ἐ. δίκην τινί Plat. — привлекать к судебной ответственности кого-л.8) приписывать(μωρίην τινί Her.)
9) pass. нестись, уноситься, быть увлекаемым(ἔμπροσθε τοῦ πλοίου Her.)
10) med.-pass. набрасываться, нападать(τινι Thuc.)
ἐπιφερόμενος ἔπαισε αὐτόν Xen. — бросившись, он вцепился в него;θάλαττα ἐπιφέρεται Xen. — море волнуется11) med.-pass. ( во времени) следовать, надвигаться, наступать (вслед за чем-л.)τὰ ἐπιφερόμενα Her. — предстоящие события, будущее;
ἥ ἐπιφερομένη θερεία Polyb. — будущее лето12) med.-pass. ( в тексте или в речи) следовать -
6 γάρ
I introducing the reason or cause of what precedes, for,τῷ γὰρ ἐπὶ φρεσὶ θῆκε θεὰ λευκώλενος Ἥρη· κήδετο γ. Δαναῶν Il.1.56
, etc.; but freq. in expl. of that wh. is implied in the preceding clause,πολλάων πολίων κατέλυσε κάρηνα.. τοῦ γὰρ κράτος ἐστὶ μέγιστον 2.118
, etc.: hence,b in simple explanations, esp. after a Pronoun or demonstr. Adj.,ἀλλὰ τόδ' αἰνὸν ἄχος κραδίην καὶ θυμὸν ἱκάνει· Ἕκτωρ γ. ποτε φήσει 8.148
, cf. Od.2.163; ὃ δὲ δεινότατον.. ὁ Ζεὺς γ. .. Ar.Av. 514;ὃ δὲ πάντων ἀδικώτατον ἔδοξε· τῶν γὰρ προγε γραμμένων ἠτίμωσε καὶ υἱούς Plu.Sull.31
; freq. in introducing proofs or examples, μαρτύριον δέ· Δήλου γ. καθαιρομένης .. Th.1.8; τεκμήριον δέ· οὔτε γ. Λακεδαιμόνιοι .. Id.2.39, cf. D.20.10, etc.; in full, τεκμήριον δὲ τούτου τόδε· αἱ μὲν γ. .. Hdt.2.58; παράδειγμα τόδε τοῦ λόγου· ἐκ γ. .. Th.1.2; δηλοῖ δέ μοι τόδε· πρὸ γ. .. ib.3.c to introduce a detailed description or narration already alluded to, ὅμως δὲ λεκτέα ἃ γιγνώσκω· ἔχει γ. [ἡ χώρα] πεδία κάλλιστα .. X.An.5.6.6, etc.d in answers to questions or statements challenging assent or denial, yes,.., no,.., οὔκουν.. ἀνάγκη ἐστί;—ἀνάγκη γ. οὖν, ἔφη, ay doubtless it is necessary, X.Cyr.2.1.7, cf. § 4 and 13; indicating assent,ἔχει γ. Pl.Phdr. 268a
; ἱκανὸς γ., ἔφη, συμβαίνει γ., ἔφη, Id.R. 502b, 502c,cf. Ap. 41a, etc.; οὔκουν δὴ τό γ' εἰκός.—οὐ γ.: Id.Phdr. 276c.2 by inversion, preceding the fact explained, since, as,Ἀτρεΐδη, πολλοὶ γ. τεθνᾶσιν Ἀχαιοί.. τῷ σε χρὴ πόλεμον παῦσαι Il.7.328
; χρόνου δὲ οὐ πολλοῦ διελθόντος ([etym.] χρῆν γ. Κανδαύλῃ γενέσθαι κακῶς) ἔλεγε πρὸς τὸν Γύγην τοιάδε, Γύγη, οὐ γ. σε δοκέω πείθεσθαι.. ([etym.] ὦτα γ. τυγχάνει κτλ.) , ποίει ὅκως .. Hdt.1.8. cf. 6.102, al.; εἶεν, σὺ γ. τούτων ἐπιστήμων, τί χρὴ ποιεῖν; Pl.Phd. 117a; the principal proposition is sts.b blended with the causal one, τῇ δὲ κακῶς γ. ἔδεε γενέσθαι εἶπε, i.e. ἡ δέ ([etym.] κακῶς γ. οἱ ἔδεε γενέσθαι)εἶπε Hdt. 9.109
, cf. 1.24, 4.149, 200, Th.1.72, 8.30.c attached to the hypothet. Particle instead of being joined to the apodosis, οὐδ' εἰ γ. ἦν τὸ πρᾶγμα μὴ θεήλατον, ἀκάθαρτον ὑμᾶς εἰκὸς ἦν οὕτως ἐᾶν, i.e. οὐδὲ γ. εἰ ἦν .., S.OT 255.3 in elliptical phrases, where that of which γάρ gives the reason is omitted, and must be supplied,a freq. in Trag. dialogue and Pl., when yes or no may be supplied from the context, καὶ δῆτ' ἐτόλμας τούσδ' ὑπερβαίνειν νόμους;—οὐ γ. τί μοι Ζεὺς ἦν ὁ κηρύξας τάδε [yes], for it was not Zeus, etc., S.Ant. 450, cf. OT 102, etc.;καλῶς γὰρ αὐτὸς ἠγάνισαι Pl. Smp. 194a
; freq. in phrase ἔστι γ. οὕτω [yes], for so it is, i. e. yes certainly: λέγεταί τι καινόν; γένοιτο γ. ἄν τι καινότερον ἢ .. ; [why,] could there be.. ? D.4.10; with negs., Ar.Ra. 262 τούτῳ γ. οὐ νικήσετε [do so], yet shall ye never prevail by this means: for ἀλλὰ γ., v. infr.11.1.b to confirm or strengthen something said, οἵδ' οὐκέτ' εἰσί· τοῦτο γάρ σε δήξεται [I say this], for it will sting thee, E. Med. 1370: after an Exclamation,ὦ πόποι· ἀνάριθμα γ. φέρω πήματα S.OT 168
(lyr.), cf. E.Hel. 857.c in conditional propositions, where the condition is omitted, else, οὐ γ. ἄν με ἔπεμπον πάλιν (sc. εἰ μὴ ἐπίστευον) X.An.7.6.33; γίνεται γ. ἡ κοινωνία συμμαχία for in that case, Arist.Pol. 1280b8.4 in abrupt questions, why, what, τίς γ. σε θεῶν ἐμοὶ ἄγγελον ἧκεν; why who hath sent thee? Il.18.182; πῶς γ. νῦν.. εὕδουσι; 10.424; πατροκτονοῦσα γ. ξυνοικήσεις ἐμοί; what, wilt thou.. ? A.Ch. 909: generally, after interrog. Particles, ἦ γ. .. ; what, was it.. ? S.OT 1000, 1039, etc.; τί γ.; quid enim? i. e. it must be so, Id.OC 539, 542, 547, etc.; τί γ. δή ποτε; D.21.44; also πῶς γ.; πῶς γ. οὔ;, v. πῶς.5 to strengthen a wish, c. opt., κακῶς γ. ἐξόλοιο O that you might perish ! E.Cyc. 261; cf. αἴ, εἰ, εἴθε, πῶς.II joined with other Particles:1 ἀλλὰ γ. where γάρ gives the reason of a clause to be supplied between ἀλλά and itself, as ἀλλ' ἐν γὰρ Τρώων πεδίῳ .. but [far otherwise], for.., Il.15.739; ἀλλὰ γὰρ ἥκουσ' αἵδ' ἐπὶ πρᾶγος πικρόν but [hush], for.., A.Th. 861; ἀλλ' οὐ γ. σ' ἐθέλω .. but [look out] for.., Il.7.242; in full,ἀλλ' οὐ γάρ σφιν ἐφαίνετο κέρδιον εἶναι μαίεσθαι προτ έρω, τοὶ μὲν πάλιν αὖτις ἔβαινον Od.14.355
;ἀλλ', οὐ γ. ἔπειθε, διδοῖ τὸ φᾶρος Hdt.9.109
.3 γ. δή for of course, for you know, Il.2.301,23.607, Hdt.1.34, 114, etc.; φάμεν γ. δή yes certainly we say so, Pl.Tht. 187e, cf. 164d;οὐ γ. δή S.Ant.46
, etc.4γ. νυ Od.14.359
.5 γ. οὖν for indeed, to confirm or explain, Il.15.232, Hdt.5.34, S.Ant. 489, 771, etc.; φησὶ γ. οὖν yes of course he says so, Pl.Tht. 170a;γ. οὖν δή Id.Prm. 148c
, etc.; οὐ γ. οὖν ib. 134b; cf. τοιγαροῦν.7 γ. ῥα, = γὰρ ἄρα, Il.1.113, al.8 γ. τε, 23.156; alsoτε γ. D.19.159
, Arist.Pol. 1333a2, al.B POSITION: γάρ prop. stands after the first word in a clause, but in Pocts it freq. stands third or fourth, when the preceding words are closely connected, as ὁ μὲν γὰρ .. S.Aj. 764; χἠ ναῦς γὰρ .. Id.Ph. 527; τό τ' εἰκαθεῖν γὰρ .. Id.Ant. 1096; τὸ μὴ θέμις γὰρ .. A.Ch. 641, cf. 753: also in Prose, τὸ κατ' ἀξίαν γὰρ .. Arist. EN 1163b11: sts. for metrical reasons, where there is no such connexion, as third (A.Ag.222.729, S.Ph. 219 (all lyr.)), fourth (Ar.Av. 1545); in later Com. fifth (Men.462.2); sixth (Antiph.26.22); seventh (Men.Epit. 531, Pk. 170, Athenio 1.5); once sixth in S., .C QUANTITY: γάρ is sts. long in Hom. metri gr.,θήσειν γὰρ ἔτ' ἔμελλεν Il.2.39
;φωνῆς γὰρ ἤκουσα h.Cer.57
.—In [dialect] Att. always short: Ar.Eq. 366, V. 217, Lys.20 are corrupt.
См. также в других словарях:
αίρω — Μυθολογικό πρόσωπο. Κόρη του Οινωπίωνα, βασιλιά της Χίου και πρώτου οικιστή του νησιού, σύζυγος του Ωρίωνα και μητέρα του Χίου, που έδωσε το όνομά του στο νησί Οφιούσα. * * * (Α αἴρω και ποιητ. ἀείρω) 1. σηκώνω, υψώνω 2. σηκώνω κάτι και τό κρατώ… … Dictionary of Greek
θυμοφόρος — θυμοφόρος, ον (Μ) ο τόπος που έχει θυμάρι. [ΕΤΥΜΟΛ. < θύμον + φορος (< φέρω), πρβλ. ανθο φόρος, πυρ φόρος] … Dictionary of Greek